Richard Russo
Sóhajok hídja

Sóhajok hídja - a könyv részletes tartalma

• Oldalak száma: 558
• ISBN: 9789639667464
• Nyelv: Magyar
• Kiadás éve: 2008
• Borító: Puhatáblás, ragasztókötött
• Súly: 590 gr
• Fordító: Ördögh Bálint

Hat évvel a Pulitzer-díjas regény, A múlt fogságában megjelenése után Richard Russo újabb, sokak szerint még az előzőnél is jobb regénnyel jelentkezik. Louis Charles Lynch életének mind a hatvan évét a New York állambeli Thomastonban töltötte, negyven éve ugyanaz a nő, Sarah a felesége, fiuk már felnőtt ember. Néhai apjához hasonlóan Lou – vagy ahogy világéletében mindenki csúfolta, Lucy – is javíthatatlan optimista, noha számos oka lenne az ellenkezőjére. Egy gyerekkori trauma nyomán a főszereplő képzeletbeli szekrényéből úgy bukkannak elő egymás után az ott sorakozó csontvázak, akár egy rémregényben. Vajon gyerekként Lou tényleg a tulajdon anyját látta a nagybátyjával szeretkezni a folyóparton? Vajon tényleg megakadályozhatta volna, hogy félholtra verjenek egy néger fiút csak azért, mert egy fehér lány mellé ült a moziban? Vajon tényleg jól tette, hogy soha, senkinek nem mondta el a titkot, amit az apja a halálos ágyán bízott rá? Megannyi kérdés, amely válaszra vár… A választ Lucy legrégebbi és talán egyetlen barátja adhatná meg, ám az időközben világhírű festővé lett Noonan Olaszországba, Velencébe költözött. Ezért Lou és Sarah életük nagy utazására készülődnek Noonanhoz, aki szándékosan menekült el gyermekkora helyszínéről, mert őt is egy sötét árny kísérti évek óta: az apja halála, amiért ő a felelős… Lou és Noonan elbeszéléséből olyan történet bontakozik ki, amely nemcsak számukra – és Sarah számára –, de az olvasónak is folyamatos fordulatokkal, meglepetésekkel, izgalommal és tanulságokkal szolgál… Ha megismertük Lou és Noonan történetét, más szemmel fogunk nézni magunkra és közvetlen környezetünkre is. Mert mindannyiunk szekrényében ott lapul egy csontváz… A Sóhajok hídja tipikus Russo regény, amely ahogy bonyolódik, ahogyan egyre több derül ki a szereplők múltjából, valósággal megbabonázza és a karosszékbe szögezi az olvasót!

A könyv legolcsóbban itt, kiadói webshopunkban kapható!

1. picike1994 2009-09-17 13:05:20

   Nagyon szép volt a könyv, élmény volt olvasni

2. mardell 2009-09-21 11:41:27

   Mikor befejeztem a könyvet azt kívántam bárcsak ne lett volna vége ilyen hamar. Annyira jó volt, hogy akár a végtelenségig tudtam volna olvasni!
   

3. kovats.szilvi 2009-09-22 13:39:29

   Igen, igen, Russo ezzel is be fog söpörni egy pulitzer díjat! Ennek így kell lennie, mert nagyszerű író és ez egy nagyszerű könyv.

4. Csenga 2010-03-02 15:52:28

   A Pulitzer díjas író tollából származó regény rosszkor talált meg.Bár tetszett a történet de éreztem,hogy ehhez a történethez nyugalmas napok,ráérős ,töprengésre alkalmas órák kellenek.
   
   Russo nagyon kifinomult alapos karaktereket alkotott,de a környezetet is hasonlóan aprólékosan ,részletesen jelenítette meg.Ez szó szerint csodálatot váltott ki belőlem.Például ahogy leírja a várost ahol él, a folyótól elkezdve a a különböző kerületekre jellemzőkkel-én 18évig éltem ugyanazon a helyen,de még csak nem is tudom,hol milyen stílusú házak épültek stb.Russo ebben is nagyot alkotott.
   
   Tulajdonképpen egy barátságról szól a könyv,ami eléggé érdekesen alakult,Lucy(furcsa nevére van magyarázat) és Bobby akik szomszédok,és Lucy-nek teljesen egyértelmű,hogy barátok...Bobbynak mintha mindegy lenne.
   
   Innen indul a történet,illetve a felnőtt férfi emlékszik vissza gyermekkorától kezdve.
   
   Jóval többrétegű a regény mint ez a barátság boncolgatása,a házasság, a környezet,maga az élet, a család éppúgy szerepet kap,és minden téma részletesen körbe van járva.
   
   Ami meglepetésként hatott rám,az Lucy szüleihez való viszonya:Apját már már istenítette,ellenben anyjával akihez szerintem nagyon kritikus volt,anyja hibáit túlságosan is felnagyította,még apjához lojálisabb volt,azt írja,hogy apját azért szereti annyira mert az elfogadta olyannak amilyen....ez elég nemes vonás...és szerintem Lucy erre alapozta az imádatát...
   
   Lucy nekem eléggé furcsa természet,hogy lehet valakit a barátomnak tekinteni aki sosem tett értem semmit,és még a leveleimre sem válaszol? miért ragaszkodott már-már betegesen ehhez a barátsághoz?
   
   Az érzelmek éppúgy aprólékosan vannak megjelenítve mint az emberek, a környezet.
   
   Nekem néhol lassúnak túlságosan is elaprózottnak tűnt a történet,ugyanazt a türelmetlenséget éreztem mint amikor Anna Gavaldától olvasok valamit...én szeretem ha egy történet gyorsabb ritmusban íródik,annak ellenére még tudok töprengeni,hogy nem ragadok bele egy -egy szituációba,ezért is érzem,hogy ehhez a történethez ráérősség,idő,és türelem kell.Akkor remekül lehet élvezni.
   
   És bár csodáltam ahogy Russo a végletekig menően leír minden apró mozzanatot,néha ezt már túlzásnak éreztem és zavart.
   
   Mindenesetre egy nyugalmas időszakban érdemes elolvasni.
   
   

Hozzászólás írása

Név: E-mail:

A véleményezések csak moderálás után jelennek meg. Az e-mail címet kérjük megadni - nem adjuk közre az oldalon, harmadik félnek nem továbbítjuk és kéretlen levelet sem küldünk.

Írja ide a képen látható karaktereket: