Ann Patchett
Életszonáta

Életszonáta - a könyv részletes tartalma

• Oldalak száma: 310
• ISBN: 9789639943148
• Nyelv: Magyar
• Kiadás éve: 2009
• Borító: Puhatáblás, ragasztókötött
• Súly: 340 gr
• Fordító: Illés Róbert

„Az utóbbi évek egyik legszebb regénye.”
– San Francisco Chronicle –
 
Valahol Dél-Amerikában, az ország alelnökének pazar villájában fényűző partit adnak a világ egyik legbefolyásosabb emberének,
Mr. Hoszokavának a tiszteletére. A politikusokból és üzletemberekből álló nemzetközi vendégsereget szinte megbabonázza a hangjával Roxane Coss, a világhírű szoprán énekesnő, az operák ünnepelt sztárja. Mindenkit magával ragad az előadás. Tökéletes este – egészen addig a percig, míg egy terroristacsoport be nem ront az épületbe, és túszul nem ejti a vendégeket. Az álom egyszerre rémálommá változik. Akik az egyik pillanatban még az operaénekesnőnek tapsoltak, a következőben már az életükért reszketnek. A katonaság körülzárja a házat, és nem hajlandó
teljesíteni a terroristák követeléseit. A helyzet pattanásig feszül, a tragédia bármelyik pillanatban bekövetkezhet. De ahogy telnek a hónapok, a túszok és fogva tartóik egyre jobban megismerik egymást, és szép lassan barátságok, sőt szerelmek szövődnek köztük. Miközben a falakon kívül a katonaság véres leszámolásra készül, odabent mintha megállna az idő, és már sem a terroristák, sem foglyaik nem szeretnék, ha a különös túszdráma véget érne. Azt azonban mindannyian sejtik, hogy ez az idilli állapot nem tarthat örökké...
Ann Patchett 1963-ban született Los Angelesben. Az Életszonáta a negyedik regénye, amelyet már több mint 30 nyelvre fordítottak le, és amelyért megkapta a PEN/Faulkner-díjat és az adott év legjobb írónőjének járó Orange-díjat is.

1. Csenga 2010-03-02 16:03:28

   történet valahol Dél-Amerikában játszódik a pontos hely nincs megnevezve.Itt gyűlnek össze az elökelő vendégek,befolyásos üzletemberek,diplomaták,hogy megünnepeljék az országba látogató japán üzletember születésnapját,az alelnök villájában.
   A gyönyörű és tehetséges opera énekesnő Roxane Coss mindenkit elvarázsol,legfőképp az ünnepeltet akinek minden álma,hogy egyszer élőben találkozhasson titkos imádottjával.
   A vacsora hirtelen félbeszakad mikor a pazar villát fegyveresek foglalják el,akik az elnököt kívánják elrabolni,aki egy banális ok miatt nem vett részt a vacsorán,ezért a terroristák kénytelenek tervet változtatni és immáron fogságba ejtik az összes vendéget.
   Mivel túl sok a túsz és túl kevés a terrorista a nőket és a személyzetet elengedik,kivéve Roxane Cosst akitől azt remélik,mivel a világon mindenhol ismerik,a követeléseiket gyorsabban teljesítik.
   A társaság immár alig negyven főre zsugorodik,egy nővel illetve hárommal...
   Mivel a vendégek a világ minden tájáról érkeztek a nyelvi nehézségek miatt beszélgetni sem tudnak egymással.A vendégek között egyetlen tolmács van-Gen aki végül is főszereplővé lép elő.Mindent Ő fordít mindenkinek,szinte napi huszonnégy órában megállás nélkül dolgozik.Ahogy telnek a napok,hetek mindenki feltalálja magát.Észreveszik hogy a terroristák dühös gyerekek csupán,kivéve a három parancsnokot akik megkeseredett,harcedzett katonák,akiknek parancsaira kis terroristák gondolkodás nélkül hallgatnak.
   Az kormány és a terroristák összekötője egy vöröskeresztnél dolgozó férfi,aki szabadság tölti Dél-Amerikában mikor belecsöppen a nem szokványos túszejtésbe.
   Eleinte a kormány zokszó nélkül teljesíti a napi kívánságokat- a cigarettát, a takarókat,az ételt ami a dzsungelben felnőtt gyerekeknek maga csoda,a vízöblítéses wc-vel együtt amit itt láttak először,akárcsak szőnyeget,vagy éppen a televíziót.
   Egyikük nagy álma a villában maradni mindörökre.
   Valahogy úgy tűnik,mintha csak az időjárás okozta vihar miatt lennének kénytelenek együtt élni a villában.Senki sem lázad,vagy tervez szökést.Sőt a vendégek szimpatizálnak a terroristákkal annak ellenére,hogy fogalmuk sincs miért is raboskodnak.
   Lassan szerelmek szövődnek és immáron Gennek már ezeket is tolmácsolni kell,együtt reménykedve a szerelmessel a pozitív válaszban.A könyv remek stílusban íródott, rengeteg humorral érzelemmel átszőve.
   És éppen mikor elhisszük,hogy ez a kényszerű édes rabság akár örökké is tarthat,lövések dördülnek.....
   
   A borító remekmű,nagyon jól sikerült de ez az egész történetről elmondható!

2. Nima 2010-05-17 10:15:05

   Egy meg nem nevezett, de a leírás alapján tipikus dél-amerikai ország állampolgárai elégedetlenek, és úgy döntenek, kis szerveződésük foglyul ejti az elnököt. De az élet fintora, hogy az elnök úgy dönt, ő inkább otthon marad szappanoperát nézni (ha másból nem, ebből tisztán lejön, hogy hol játszódhat a történet), amivel sok ember életét felforgatja. Mr. Hoszokava, a japán üzletember születésnapi partiján igen sok befolyásos, de a túszejtőknek amúgy teljesen érdektelen ember összegyűlt, és kénytelenek is ott maradni. Idővel azért a helyzet normalizálódik, nagy részüket elengedik, és akik maradnak, azoknak igen furcsán alakul a kapcsolata azokkal a nagyon egyszerű, de határozott emberekkel, akik foglyul ejtették őket.
   
   Ahhoz képest, hogy a könyvről csak jót hallottam, hogy letehetetlen, és hasonlók, én nem vagyok teljesen elégedett vele. Elég hullámzó a színvonal, unalmas felsorolás, összehasonlítgatás lett a környezetből, és a történetet benépesítő emberekből, ami élesen szemben áll a részletesen és nagyon jól kidolgozott karakterekkel. Ezzel a stílussal elkezdeni egy ilyen történetet számomra elég negatív volt. Engem kifejezetten zavar az a szaggatott kifejezésmód, ami a regényre úgy en block jellemző, de ez az én hibám, hogy szeretem az összetett mondatokat (tudom, ezt már sokszor mondtam), és azt, hogy közölnek is velem valamit. Itt nagyon feltűnő volt, hogy az egyes mondatok nem igazán közvetítenek sem történést, sem gondolatot, van, hogy fél oldal után (ami sok-sok mondatot jelent) áll össze egy-egy esemény, vagy emberi megnyilvánulás. Ez egy elég nagy hiba, ugyanis teljesen élvezhetetlenné tette a könyvet, hiányoltam a pörgést, az izgalmat, mert ha már a stílust nem lehet élvezni, legalább történjen valami. Nekem az nagyon kevés, hogy egyik oldal - másik oldal - egyik oldal - másik oldal felsorolásszerűen van tálalva. De ami a történet élvezhetőségének a rovására ment, az nagyon jól jött az emberek jellemzésénél. Aprólékos, részletes, hiteles karaktereket alkotott, kedvelhető szereplőket, akikkel együtt lehet élni a történetben. Tény, hogy az igazán jó íróktól messze van, viszont a történet jó ötlet volt, és ha a csupasz jellemrajzokat nézzük, akkor a lehetőség benne van. Csak ez így nekem kicsit kevés volt.

Hozzászólás írása

Név: E-mail:

A véleményezések csak moderálás után jelennek meg. Az e-mail címet kérjük megadni - nem adjuk közre az oldalon, harmadik félnek nem továbbítjuk és kéretlen levelet sem küldünk.

Írja ide a képen látható karaktereket:

Ekultura.hu ajánlója

Érzelmek, barátságok szavak nélkül. Nemzetközi vendégek, dél-amerikai terroristák, világnyelvek. Mindezek ellenére egy idő után a tolmács segítsége nélkül értenek szót egymással olaszok és japánok, oroszok és angolok. Ez a könyv tanulsága: nem a valótlannak tűnő eseményeket, hanem az emberi lélek kiteljesedését kell látnunk.
Szereplőink mind-mind ráébrednek arra, hogy eddigi életük nem volt boldog. A valódi boldogságot a bezártság hozza el számukra. Az eddig mindig elfoglalt, munkamániás alelnök örömét leli a házimunkában, a kertészkedésben, valaki nyelveket, van, aki pedig énekelni tanul a villában. Itt teljesedik be az életük, amelyet pillanatok alatt zúz szét a katonaság.
Mindenképpen érdemes időt szánnunk a könyvre, tanulságos, ugyanakkor megható. Ráismerhetünk embertípusokra, életstílusokra, melyeknek valódi arcát ez a közösség mutatja meg nekünk. Olvasd tovább az Életszonáta ajánlóját