David Levien
A bűn városa

A bűn városa - a könyv részletes tartalma

• Oldalak száma: 267
• ISBN: 9789639667686
• Nyelv: Magyar
• Kiadás éve: 2009
• Borító: Puhatáblás, ragasztókötött
• Súly: 300 gr
• Fordító: Draskovics Mariann

Paul és Carol Gabriel élete egyik pillanatról a másikra összeomlik, amikor egy átlagosnak tűnő reggelen tizenkét éves fiuk nem tér haza az újságkihordásból. Kétségbeesésükben megtesznek mindent, amit ilyenkor csak lehet. Rendőrség, hirdetések, internet, profi magánnyomozó irodák, de minden módszer csődöt mond.Egy év reménykedés után már nem bíznak semmiben és senkiben. Csak azért keresik meg az egyéni módszereiről és nem éppen simulékony modoráról híres Frank Behrt, hogy legalább bizonyosságot nyerjenek Jamie sorsáról. Behr – személyes érintettsége miatt – vonakodik elvállalni az ügyet, mivel évekkel korábban ő is elveszítette a kisfiát. Végül azonban igent mond a házaspár kérésére.
Akkor még nem sejti, hogy élete legnehezebb ügyével fogja szembetalálni magát…
A feszült hangulatú, váratlan fordulatokkal teli krimi az utolsó pillanatig bizonytalanságban tartja az olvasót.
„Mit csinál? – lepődött meg Stacy Jennings, amikor a sofőr kiszállt az autójából. Ez volt az utolsó tiszta gondolata. A többit csak a műszerfalon lévő videó szalagjáról tudta meg, hónapokkal később, amikor a műtétek után megnézte a videót, és alig tudta felfogni, amit látott. Nehéz volt elhinni, hogy nem tért ki az első, nagyon erős ütés elől. Sőt, egyenesen belesétált... Az első ütés eltörte az állkapcsát. Furcsa távolságot érzett, mikor látta, ahogyan a férfi a mellkasán térdel, és az arcát üti. Habár felismerte magát a videón, emlékezett az arcára, arra az arcra, amilyen soha többé nem lesz, mégis úgy tűnt, mintha az egész dolog valaki mással történne. A feje minden ütésnél a járdához csapódott, az ütések kiverték a fogait,
szétszakították az arcát, széttörték az orrát és a bal szemüregét. A videón sötétnek és színtelennek látszó vér végigfolyt az arcán. Látta, ahogyan a férfi felugrik, amikor ő elvesztette az eszméletét, körbenéz, furcsán visszapillant, majd beugrik az autójába és elhajt. Kevesebb, mint egy percig feküdt mozdulatlanul, a sapkája a bal oldalán hevert. Aztán a karjai elkezdtek engedelmeskedni, megtalálta a rádiót, és halk, bugyogó hangon beszélni kezdett. – Egy, öt, négy. A járőrt megtámadták a June és a Prosser kereszteződése után. Egy pillanat múlva a vérben úszó rádió kicsúszott a kezéből.” David Levien a filmszerűen pergő eseménysorok mestere: nem csak regényei, de filmforgatókönyvei is világszerte ismertté teszik. Többek között neki köszönhetjük az Ocean’s Thirteen: A játszma folytatódik és a Pókerarcok című filmek forgatókönyvét is.

1. Csenga 2010-03-02 15:55:52

   "Az eltűnteknek,és azoknak akik az eltűntekre várnak"
   
   
   A szerző már több sikeres film forgatókönyvét is megírta ,így gondoltam,hogy nem fogok
   csalódni.Így is lett,izgalmas,de mégsem vértől csöpögőkrimit kaptam.
   Paul és Carol élték átlagos életüket egy Amerikai kisvárosban,egészen addig még egy napon a tizenkét éves fiuk Jamie nem tér haza az újságkihordásból.
   Eltelik több mint egy év,anélkül,hogy bármi is történne,Carol és Paul ezalatt teljesen eltávolodnak egymástól...
   A rendőrségen ahová időröl időre bemennek érdeklődni,hol tart az ügyük,egy nyomozótól kapnak egy névjegykártyát...
   Így ismerkednek meg a magányomozóval,aki elindul megekresni Jamiet..minden szál a gyermekkereskedelemhez vezet.Egy idő után már az apa nem bír tétlenül várni,csatlakozik a nyomozóhoz.
   A történet ugyan nem folyik bele a pedofilía,és a gyermekkereskedelem sötét világába,mégis el tudjuk képzelni milyen borzalmakat él át a család,és azok a gyerek aki az ilyen szörnyű hálózat csapdájába esik.A történet így is eleget sejtet...
   Tetszett,hogy nem csak a konkrét tényeket tárta fel a könyv,de a házaspár lelki tusája is színre kerül,akárcsak a nyomozó élete,és múltja.
   Megmondom őszintén,ha ilyen nyomozós könyvet olvasok próbálok én is nyomozni...de eddig nem igen tudtam olyan logikusan haladni mint a szereplők.

2. Nima 2010-05-17 10:12:50

   Alig múlt 12 éves Jamie Gabriel, amikor egy hajnali újságkihordás alkalmával nem tért haza többé. A szülők először a rendőrséghez fordultak, majd magánnyomozókat fogadtak, de már 14 hónap telt el minden előrelépés vagy látható eredmény nélkül. Aztán az apa, Paul, megkapja egy volt zsaru, Frank Behr elérhetőségét, aki első körben elutasítja, mert semmi reményt nem lát, de aztán az asztalán hagyott akta, és valami belső hang meggyőzi, hogy érdemes megpróbálnia. Az útjuk a pedofilok sötét világába vezet, és minden egyes lépésüket abban a hitben teszik, hogy még ha a legrosszabb is derül ki, de legyen már valami konkrétum...
   
   A fedlapon Coben ajánlását lehet olvasni, és kíváncsi voltam, lehet-e hinni neki, hogy "irgalmatlan feszültség", és megnyugodtam, hogy lehet. Levien stílusa nagyon minimalista, azt hiszem, ez a legjobb szó rá. Csak a lényegre szorítkozik, nem ír le semmi feleslegeset, viszont mindent megtudunk, amire szükségünk van. Talán épp ez a szűkszavúság az, amivel végig ennyire le tudta kötni a figyelmem, és tudta feszes tempóban tartani a történetet, és ekkora feszültséget kelteni. Csillagos ötöst érdemel a logika, ahogyan végigvezeti az infókon az olvasót, semmi nem kerül elő egyszercsak valahonnan, hogy tovább tudja vinni a történetet, nincsenek a semmiből előlépő ismeretlen szereplők, minden előttünk zajlik. Egy nagyon tipikus klasszikus krimit olvashattam, ahol a történet, az események a lényeg, nincsenek bonyolult lelkivilágok, nincs lélekboncolgatás sem, és a pedofil vonulat is csak mint bűntett van jelen, említésképpen, nem szó szerint. Ez már csak azért is volt jó, mert ha kicsit mélyebben elmerül a témában, egyszerűen elhajítom a könyvet, így viszont ma kábé az összes körmömet lerágtam, míg elolvastam.

Hozzászólás írása

Név: E-mail:

A véleményezések csak moderálás után jelennek meg. Az e-mail címet kérjük megadni - nem adjuk közre az oldalon, harmadik félnek nem továbbítjuk és kéretlen levelet sem küldünk.

Írja ide a képen látható karaktereket: